Az ideiglenes befogadásról

Az ideiglenes befogadó egy híd a kutya korábbi, gyakran sanyarú élete, és boldog jövője között. Az “idis” gondozza, szereti őt, és szükség esetén megtanítja neki, hogyan lehet és kell egy valódi családban élni. Vannak kutyák, akiknek ez korábban megadatott, ám valamiféle tragédia véget vetett a boldogságnak. Sokan azonban megmentésük előtt soha nem ismerték az “otthon melegét”. Ilyenek a szaporítótelepkről érkező kutyák, vagy azok, akik korábban mindenhol csak útban voltak.

Az ideiglenes befogdás előtt fontos, hogy dobd ki az ablakon az elvárásaidat. Lehet, hogy a kutyának hosszú idejébe telik majd megbíznia Benned. Lehet, hogy a kutyapelenkát vagy pórázt még hírből sem ismeri. Sok esetben rengeteg türelemre és együttérzésre van szükség ahhoz, hogy egy frissen mentett kutyusból ki tudjuk hozni a legjobbat. Lehetnek buktatók. Ám saját tapasztalatból mondjuk (hiszen lényegében mindannyian ideiglenes befogadóként kerültünk a kutyamentés közelébe), hogy visszatekintve mindig a legnehezebben megnyíló, a szeretetteli élethez legnehezebben hozzászokó kutyusokra emlékezünk a legnagyobb krokodilkönnyekkel a szemünkben. És persze vannak végtelenül könnyű esetek. Érdekes módon ez nem is feltétlenül attól függ, honnan, milyen körülmények közül kerül hozzánk egy kutya. Ahogy az embereké, úgy a kutyák alapvető személyisége is végtelenül sokféle lehet.

Vigyázat! Az ideiglenes befogadás addiktív lehet! Amikor megérzed, milyen az, hogy Te segíthetsz egy eldobott, feleslegessé vált, megunt kutyusnak megtanítani azt, hogy ő igenis számít, és vannak, akiknek fontos, akkor nagyon nehéz megállni, hogy amint egy befogadottad megtalálja az otthonát, ne akard rögtön az egészet elölről kezdeni a következővel. :)



1. Hogy vagy képes idisezni?! Én nem tudnék megválni az ideiglenesen befogadott kutyától! 
Érdekes módon ez a leggyakrabban elhangzó kérdés (na, jó, valójában kifogás) az idisezéssel kapcsolatban. Egyrészt amennyiben egy idis befogadó minden szempontból megfelel örökbefogadónak, akkor természetesen a kutyust megtarthatja (és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint bármelyik másik örökbefogadóra). Másrészt a válaszunk az, mint sok más, a kutyamentéssel kapcsolatos kérdésre: ha nem Te, akkor ki? A menhelyek tele vannak, még a nagyok közül is számtalanban igen szerény körülmények között várják kutyák ezrei, hogy eljöjjön értük a gazdi. A mentőcsapatok nagy része pedig apró, és egyelőre nem is álmodhatnak saját menhelyről; ha senki nem idisezne, sokezer kutyával többre várna a halál minden évben hazánkban, mert egészen egyszerűen fizikailag nem lenne hová tenni őket. Úgyhogy ismét visszakérdezünk. Melyik szörnyűségesebb: látni, hogy egy újabb kutya meghal csak azért, mert senki nem volt hajlandó ideiglenesen a gondját viselni, vagy esetleg búcsút inteni egy saját idisnek, amikor elindul a boldog élet felé?

2. Milyen hosszú időbe telik, amíg egy kutyát örökbefogadnak? 
Ez megjósolhatatlan. Vannak olyan kutyusok, akikre kismillió jelentkező akad, mégis hosszabb időbe telik megtalálni a számára ideális gazdit, mint egy első ránézésre kevésbé kelendő kutyusnak, akinek viszont az egyetlen rá jelentkező érdeklődő pontosan megfelelő. A kutyának legideálisabb helyzet az, ha nem kell idis befogadók között vándorolnia, és újra és újra szinte mindent elölről kezdeni. Ez bizonytalanná, bizalmatlanná teheti. Ha valamilyen előre nem látható ok miatt egy befogadó mégsem tudja vállalni tovább a kutyus gondozását, mindenképpen azt kérjük, hogy lehetőség szerint időben értesítsen bennünket a kapcsolattartó tagon keresztül, és adjon nekünk lehetőséget másik befogadót keresni.

3. Ki fizeti az orvosi számlákat? Elvihetem az idis befogadottamat a saját állatorvosomhoz? 
Nem véletlenül dolgozik minden egyesület saját orvossal vagy orvosokkal. Ennek oka nem csupán a korábban kiépített bizalom, de - és erről nem tudunk nem beszéni - az egyesülettel szerződésben álló állatorvos által ajánlott kedvezmények. A kis egyesületek túlnyomó része állandóan “fillérezik”, és néhány ezer forint itt, meg néhány ezer forint ott, majd néhány ezer forint a harmadik helyen pillanatok alatt szó szerint összedöntheti a büdzsét. A kutyáink orvosi ellátását ideiglenes befogadóink a kapcsolattartó taggal egyeztetik, és azok a velünk szerződésben álló állatorvosoknál kerülnek elvégézre. Előre le nem egyeztetett vizitek árát utólag nem áll módunkban magunkra vállalni. Ez alól természetesen kivételt képez az, ha életmentő beavatkozásról van szó (például egy váratlan baleset után), amikor az azonnali beavatkozás mindennél fontosabb, de ez egyrészt szerencsére igen ritka, másrészt ebben az esetben is azonnali jelzést kérünk és várunk el.

4. Mit csináljak, ha nem szimpatikus a lehetséges gazdijelölt? 
Nagyon egyszerű: azonnal szólj nekünk, amint elment! Ne feledd: az esetek túlnyomó többségében Te (az ideiglenes befogadó) találkozol először majd a gazdijelölttel. Mi előtte mindent megteszün azért, hogy felmérjük, valóban esélyes jelölttel állunk-e szemben, de egyrészt nem vagyunk tévedhetetlenek, másrészt egy személyes találkozás nagyon sok olyasmit is feltár, amire e-mailekben, telefonon keresztül nincs lehetőség. Ideiglenes befogadóink abszolút részesei az álomgazdik megtalálásának, így sorsdöntő lehet, ők miként vélekednek a gazdijelöltekről.

5. Ha elutazom, magammal vihetem az idis kutyusomat? Mi a helyzet a kutyafuttatóval? 
Kérünk, elutazás előtt időben egyeztess a kapcsolattartó taggal. Elsősorban a kutyus személyisége, mindenkori lelki- és fizikai állapota határozza meg, jót tenne-e neki egy utazás. Kistestű kutyát kizárólag kifejezetten apró kutyák számára fenntartott kutyafuttatóba szabad vinni, és akkor is csak olyan esetben, ha már ismerjük annyira a személyiségét, hogy magabiztosan el tudjuk dönteni, egyáltalán élvezné-e a helyzetet. Hidd el, egy-két órát otthon aludnia - amíg elviszed a saját kutyáidat a futtatóba - sokkal jobb, mint egy esetleges traumatikus élmény, ne adja isten, baleset. Ideiglenesen befogadott kutyust kizárólag szökésbiztos hámon szabad sétáltatni (amennyiben a befogadónak ilyen nincs, természetesen biztosítunk egyet a számára).

6. Ki veszi meg a befogadott kutyus tápját, bolhairtóját, és hasonló nyalánkságait? 
Ez attól függ, hogyan állapodtunk meg. Egy ideiglenes befogadó már önmagában az idisezéssel is rengeteget segít, ám többségük magára vállalja még a kutyus napi ellátásával járó kiadásokat is, ezzel tovább tehermentesítve a “fillérezős” egyesületet, amiért végtelenül hálásak vagyunk. Azonban tisztában vagyunk azzal, hogy ezt elvárni nem lehet, ezért ha az ideiglenesen befogadott kutyus napi ellátása anyagi gondot okozna, kérjük, ezt előre jelezd felénk, és akkor természetesen biztosítjuk a “hozzávalókat”.

7. Kihez foduljak, ha bármilyen gond van? 
Leggyakrabban az a kapcsolattartó tag, aki a környezettanulmányt végezte a leendő ideiglenes befogadónál. Mindenképpen lesz telefonos elérhetőséged minimum egy, de az esetek nagy részében inkább kettő egyesületi taghoz, akik segítenek majd az esetlegesen felmerülő gondok megoldásában. Hálával és megbecsüléssel tartozunk minden ideiglenes befogadónknak, és nem hagyjuk őket magukra.

Ha úgy érzed, szeretnél és tudsz is egy elhagyott kutyuson ideiglenes befogadással segíteni, kérünk, töltsd ki a jelentkezési lapot itt! Köszönjük, és leendő befogadottad is köszöni! :)